Tripartitum opus juris consuetudinarii regni Hungariae. Első kiadás!
Impressum Viennae Austriae per Joannem Singrenium MDXVII Octauo die MaiiA - Y + 1 lev. [139 fol.] „Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve” Első kiadás.
A pótolt címlevél merített papírján 1780 körüli, régi koronás vízjel, alatta papírkészítő név, Joseph A. Heller papírkészítőmester nevével (Iglau-Altemberg). Számos levélen korabeli tintás széljegyzetekkel. A levelek szélei professzionális módon restaurálva – a repülő előzék diósgyőri merített papírral pótolva – 8 levélen kisebb szöveghiányokkal. Ettől eltekintve széles margójú, tiszta példány.
Prológus A I–6, B I–4, 01–4 = 14 A 2a levélen az előszó, 3a levélen Ulászló jóváhagyó dekrétuma. A végén Balbi Jeromos elégiája és Bekényi Benedek két epigrammája. Az utolsó levélen kolofon és a hibajegyzék, melyből kiderül, hogy a kötetet 40 nap alatt nyomtatták ki.
A magyarországi szokásjog kézikönyve. Werbőczi István az országgyűlés sürgetésére és II. Ulászló király felkérésére foglalta írásba a magyarországi jogot, majd az 1514-es országgyűlésen bemutatta. Az első rész a nemesi magánjoggal, a második a nemesi perjoggal, a harmadik a városi és jobbágyi joggal foglalkozik, illetve itt találhatók az 1514-es paraszttörvények. Törvényerőre nem emelkedett műve (kivéve Erdélyt, ahol is a fejedelmek országos törvényként esküdtek rá), mégis 1848-ig általánosan használt kézikönyv szerepét töltötte be. Először 1517-ben jelent meg Bécsben - amit Werbőczy maga finanszírozott -, a hazai jogélet igényeit ezt követően még évtizedekig a bécsi kiadások (1545, 1561) elégítették ki. Magyar nyelven elsőként Debrecenben látott napvilágot 1565-ben, Weres Balázs kivonatos fordításában, majd 1571-ben Heltai átdolgozásában. Az eredeti latin szöveg itthon elsőként csupán 1572-ben jelent meg Kolozsvárott. Ugyanebben az évben Bécsben kiadta Zsámboky János is, aki betűrendes tárgymutatóval látta el.
20. század eleji művészi, bibliofil egészbőr kötésben, amely Akantisz Viktor munkája. Az első táblán gazdag vaknyomásos florális motívumokkal, a bordázott gerincen piros s aranyozott címkével, lent Bécs 1517. évszámmal, a hátsó táblán apró liliomokkal a sarkokon. Körül festett lapszélekel, festett és márványozott előzéklapokkal. Akantisz (1864-1943) 1919–1929 között a Nemzeti Múzeumban dolgozott könyvművészeti előadóként. Az Országos Magyar Hadimúzeum Egyesület tudományos tagja, festőművész és író volt.
A Tripartitum többi XVI. századi kiadásához hasonlóan rendkívül ritka, becses és gyönyörű darab.
Apponyi H 120. RMK.III. 214.
Zsámár József gyűjteményi bélyegzőjével és beragasztott ex librisével.
With contemporary ink marginal notes on many leaves. The replaced address letter has an old crown watermark from around 1780 on the embossed paper, with the name of the papermaker below, Joseph A. Heller (Iglau-Altemberg). The edges of the leaves have been professionally restored – replaced with Diósgyőr handmade paper – with minor text gaps on 8 leaves. Apart from that, a clean copy with wide margins. In an artistic, bibliophile full leather binding from the early 20th century, which is the work of Viktor Akantisz. With rich blind-printed floral motifs on the first plate, a red and gilded label on the ribbed spine, the year Vienna 1517 below, and small lilies on the back plate in the corners. With painted edges all around.
Like the other 16th century editions of the Tripartitum, this is an extremely rare, precious and beautiful piece.