Nehéz szerelem. I-II. kötet

Vas István összegyűjtött munkái 10 - 11. Előjáték: Elvesztett otthonok, Első rész: A tavalyi hó, Második rész: A félbeszakadt nyomozás. Szántó Piroska rajzaival. 335 + [2]p., 263 + [5]p.

A Nehéz szerelem regényes memoárkötetei valójában esszéregények: a kor történelmére, irodalmára és a szerző saját költészetére vonatkozó gondolataik éppoly lényegesek, mint az önéletrajzi részletek. A kötetek – Elvesztett otthonok (1943), A megtalált bizonyosság / A tavalyi hó (1964) és A félbeszakadt nyomozás (1967) – újrafogalmazták a magyar önéletírás hagyományát. Vas nemcsak életútját mutatja be bennük, hanem azt a tapasztalatanyagot is, amelyet a világról, koráról és kortársairól szerzett. E memoár sajátossága, hogy az elemző, vitázó, lírai vagy ironikus kommentár válik a mű valódi tárgyává; az objektív és szubjektív nézőpont folyamatosan összemosódik. A központi téma az író pályaszakaszainak bemutatása, egykori élményeinek és azok későbbi értelmezésének összekapcsolása. Vas hatkötetes, részben csak folyóiratokban közölt emlékezéssorozata közel fél évszázadon át formálódott. Az első részek 1942–43-ban készültek, de csak 1957-ben jelenhettek meg Elvesztett otthonok címmel; ez később a Nehéz szerelem nyitófejezete lett. Eredetileg külön kötetekben akarta bemutatni élete nagy témaköreit. Ám amikor több mint tíz év szünet után folytatta az önéletrajzot – feltehetően az 1956-os forradalom hatására, amely megerősítette korábbi választásaiban –, elvetette a régi tervet, és egységes, esszéisztikus szerkezetben dolgozta fel mindezt. A különböző kiadások eltérő címhasználata némi zavart okozhat. A Nehéz szerelem első kötete 1964-ben, a második 1967-ben jelent meg; a Mért vijjog a saskeselyű? két kötete 1981-ben, amelyeket az életműkiadás már a Nehéz szerelem harmadik és negyedik részeként közöl. A sorozatot az Azután két kötete zárja (1991), míg a befejezetlen Feloldozás öt fejezete 1992-ben látott napvilágot a Holmi hasábjain.

Az I. kötet címlapján a szerző által Nádor Tamásnak dedikált, datált példány. Jelen kötet Nádor Tamás gazdag könyvhagyatékának egy darabja. 

Nádor Tamás (eredeti neve: Kanitz Tamás) (1934–2008) a magyar publicisztika maghatározó alakja; széleskörű újságírói működésével párhuzamosan jelentős rádiós, valamint írói tevékenyéget is kifejtett. Első versei az Új Hangban, kritikái az Új Írásban, interjúi a Magyar Ifjúságban jelentek meg, hogy aztán a legrangosabb folyóiratokban (Jelenkor, Alföld) publikáljon. Pályafutása során ezernél is több interjút készített írókkal, költőkkel és a könyvszakma kiemelkedő alakjaival. Interjúi jóval többek egy riportnál: a közelmúlt történelmét sokoldalúan megidéző pályaképek, egyedi irodalmi alkotások, drámák. Nádor gyűjtői szenvedélye és interjúkötetei azt a hitet közvetítik, hogy a szépirodalom elutasítása csak időszakos lehet – az emberiség soha nem fordulhat el végleg a könyvtől. Nem az számít, hogy a betűt kőtáblára vésik, nyomtatják, vagy mikrofilmre veszik... (Kritika 1987/11. sz.)

Egységes, kiadói, aranyozott egészvászon kötésben, eredeti védőborítóval. Kifogástalan példány.