Arany János, az MTA főtitkára és Toldy Ferenc által aláírt számla

Német és magyar nyelvű számla, mely a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Tár számára készült „réznyomások” 35 forint értékű költségeit rögzíti. A metszetek „alku szerinti felszámítását és átvételét elismervén”, Toldy Ferenc, mint a Történelmi Bizottság előadója, az összeg utalványozását kéri, míg Arany János elrendeli annak kiutalását a Történelmi Bizottság „rovatára kiadásul”. 

Az 1830-as–1840-es évek magyarországi szellemi életében vezető szerepet játszó Toldy Ferenc (1805–187) irodalomtörténész  nevéhez fűződik a tudományos igényű magyar irodalomtörténet-írás megteremtése, de tudományszervezői munkássága az Akadémia egészére kiterjedt. 1854-ben ő indítványozta a Történeti Kútfők Tára kiadását, célul tűzve ki a forrásalapú, „pozitív” történeti irányzat megerősítését. Alapító tagja volt a Történelmi Bizottságnak, amelynek működése a Monumenta Hungariae Historica sorozat elindításával vett nagy lendületet. Toldy politikai kapcsolatainak – különösen Eötvös József kultuszminiszterrel való barátságának – köszönhetően sikerült állami támogatást szerezni a forráskutatásra, ami stabilizálta a Történelmi Bizottság anyagi helyzetét az 1860-as és 70-es években. Könyvtárszervezőként is maradandót alkotott: ő vette át és rendezte az Akadémiai Könyvtár alapjait képező nagy családi gyűjteményeket (Batthyány, Teleki), és ő kezdeményezte az Akadémia osztályokra bontott működését, valamint a hazai régészeti feltárások megindítását is.

Arany János akadémiai pályafutása nem csupán egyéni karrierút, hanem a Deák-párti értelmiségi elit által támogatott, tudatos írói-politikusi stratégia része volt. Bár a költő alkatilag idegenkedett a hatalmi szerepkörtől, tekintélyét jelzi, hogy 1858-ban példátlan módon, egyetlen nap alatt választották meg az Akadémia levelező, majd rendes tagjává. A tisztséget elsősorban családja pesti megélhetésének biztosítása és a hivatali munka iránti mély alázata miatt vállalta el. Hivatali tevékenysége 1865-ben teljesedett ki titoknokként, majd 1870-től 1877-ig az intézmény főtitkáraként. Munkáját rendkívüli precizitás jellemezte: a nagyszalontai jegyzőként elsajátított rutinnal maga végezte a napi adminisztrációt, iktatta a leveleket és vezette a jegyzőkönyveket. Emellett meghatározó szerepet vállalt az Akadémia 1869-es, korszakalkotó alapszabályának kidolgozásában, tizenhétszer vett részt pályázatok elbírálásában, 1864-ben pedig a Buda halála című eposzával maga is elnyerte a Nádasdy-díjat. A főtitkári évek alatt Arany folyamatos belső vívódásokkal küzdött. Eötvös József találó hasonlata szerint ő volt a „boglár az Akadémia kalpagján”, aki fényével emelte a testület rangját, miközben ő maga gyakran érezte tehernek a hivatali fogságot. Hosszú ideig szigorú takarékossággal készült arra, hogy visszavonulhasson szülővárosába, Szalontára, ám ezt a vágyát lánya, Juliska 1865-ös halála, majd unokája nevelésének kötelezettsége ellehetetlenítette, s a költőt végleg az akadémiai székhez és a biztos jövedelemhez láncolta.

1 fol., 1 beírt oldal, Arany János, Toldy Ferenc autográf rájegyzésével és aláírásával. Hajtás nyoma. Remek állapotban.