Három levélen két és fél tintával beírt oldal jól olvasható – két eltérő - kézírással, a végén aláírással. Dátum nélkül, 1900 körül

Tart: Cím helyett más, vagy későbbi ráírással: "Mindig többre becsülte a hazai érvényesülésemet külföldi sikereimnél. Ennek illusztrálására legyen szabad  e kis visszaemlékezést közölnöm." 

A levélben egy 1886-os antwerpeni fellépését követő (januárban), utolsó találkozásukról emlékezik meg (Lynenék házában), az idősödő mesterrel. Liszt itt Chopin gyászindulóját játszotta, megrázó átéléssel, majd sokat beszélgettek: "A Lajtán túl ne menjen Jenő, magának dolga van itt..." 

Valószínűsítjük, hogy ezt a szöveget a számos baráti társaság előtt tartott házi, privát koncertek előtt olvasta fel Hubay, például saját Fő utcai palotájukban (feleségével Cebrián Rózával) kialakított zenetermében.

Az ifjú tehetség Hubay számára nagy elismerés volt, hogy Liszt meghívta az általa szervezett zeneakadémiai matinékra, melyeken rendszerint csak ő maga, illetve tanítványai léptek fel. Hubayék ezt követően többször is Liszt vendégei voltak, aki módot adott Jenőnek saját kompozíciói bemutatására is. Ezt követően fővárosi és vidéki hangversenyek egész sorozatára kérték fel, amelyek hozzájárultak az ifjú művész országos hírnevének megalapozásához. Hubay Jenő (1858–1937),  magyar hegedűművész, zeneszerző és pedagógus. A 19. század utolsó negyedében a világ hegedűművészeinek élvonalába tartozott: a hetvenes évek végétől évtizedeken át sorozatosan aratta sikereit Európa szerte. 1921-ben az MTA tiszteleti tagjává választották. 1934-ig a Zeneakadémia igazgatója volt. Liszt Ferenc (1811-1886) zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár, a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője. A Zeneakadémia igazgatója.

Többször hajtott, enyhén foltos, de jó állapotban, a külzeten két helyen is a fenti címmel. (M: 21×34 cm)