Дневник пребывания Царя-Освободителя в Дунайской армии в 1877 году
St. Petersburg, 1885. Type. M.M. Stasyulevich.[2] + VII + 293 + XII p. Első kiadás.
Kivételes provenienciával: Alexander Joseph von Battenberg herceg (1857–1893), I. Sándor bolgár fejedelem könyvtárából. I. Sándor (bolgárul: Алекса̀ндър I Български, 1857–1893), született Alexander Joseph von Battenberg herceg, 1879–1886 között Bulgária megválasztott fejedelme, II. Sándor orosz cár unokaöccse volt. 1878-ban Bulgáriából önálló, autonóm fejedelemség lett az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt, II. Sándor pedig unokaöccsét, a bolgár koronára pályázó herceget ajánlotta az újonnan megalakult ország uralkodójául. Sándor abszolutisztikus törekvései nem jártak sikerrel, a zavaros belpolitikai helyzet, külső támadás és saját tisztjeinek puccsa után 1886-ban kénytelen volt lemondani.
A szerző, Leonyid Mihajlovics Csicsagov többszörösen kitüntetett tüzértisztként harcolt az 1877–1878-as orosz-török háborúban, amely Bulgária oszmán uralom alóli felszabadulásához vezetett. Emlékiratait „Дневник пребывания императора Александра II в Дунайской армии” (II. Sándor cár tartózkodásának naplója a dunai hadseregben) címmel katonai szolgálata alatt adta ki. A mű a felszabadító orosz hadsereg küldetését és a szerző harctéri tapasztalatait örökíti meg. A kötetet az 1881-ben meggyilkolt II. Sándor orosz cár emlékének ajánlotta. Az első kiadás 1885-ben jelent meg Szentpéterváron, melyet a nagy sikerre tekintettel 1887-ben újabb kiadás követett. Csicsagov később leszerelt, és Szerafim néven szerzetes lett. Egészen a leningrádi metropolita rangig jutott, ám 1937-ben a sztálini tisztogatások áldozata lett: 81 évesen, koholt vádak alapján kivégezték. 1997-ben az orosz ortodox egyház szentté és vértanúvá avatta.
Kiadói egészvászon kötésben, a kötéstáblán vaknyomásos címfelirattal, moiré selyem előzéklapokkal, aranyozott lapélekkel. Kromolitografált címlappal.
With exceptional provenance: from the library of Prince Alexander Joseph von Battenberg (1857–1893), Alexander I, Prince of Bulgaria. Alexander I (Bulgarian: Александър I Български, 1857–1893), born Prince Alexander Joseph von Battenberg, was the elected Prince of Bulgaria from 1879 to 1886 and the nephew of Russian Tsar Alexander II. In 1878, Bulgaria became an independent, autonomous principality under the suzerainty of the Ottoman Empire, and Alexander II recommended his nephew, who was vying for the Bulgarian crown, as the ruler of the newly formed country. Alexander's absolutist efforts were unsuccessful; following a turbulent domestic political situation, an external attack, and a coup by his own officers, he was forced to abdicate in 1886.
The author, Leonid Mikhailovich Chichagov, fought as a highly decorated artillery officer in the Russo-Turkish War of 1877–1878, which led to Bulgaria's liberation from Ottoman rule. He published his memoirs, "Дневник пребывания императора Александра II в Дунайской армии" (Diary of Emperor Alexander II's Stay in the Danube Army), during his military service, documenting the mission of the Russian army and his own artillery experiences. The author dedicated the volume to the memory of Tsar Alexander II, who was assassinated in 1881. The first edition was published in St. Petersburg in 1885, followed by a second edition in 1887 due to its great success.
Chichagov later retired from the military and became a monk named Seraphim. He rose to the rank of Metropolitan of Leningrad but fell victim to Stalinist purges: in 1937, at the age of 81, he was executed on false charges. In 1997, the Russian Orthodox Church canonized him as a saint and martyr.
In contemporary full cloth binding, with blind-stamped title on the front board, moiré silk endpapers, and gilt edges. Chromolithographed frontpage.