1p. + 3t. + 114p.

A vélhetően Komáromból származó Petőcz György tartalékos százados memoárja dátummal ellátott gépiratos verseket tartalmaz, amelyekhez 44 nemzetiszín keretbe foglalt, színes, hártyapapírral védett pasztellrajz kapcsolódik, a kötet végén pedig tartalomjegyzék található.

A bevezető (egyetlen kéziratos) vers alapján a napló 1946. karácsonyán készült. Petőcz memoárja két fejezetre oszlik. A „Megyünk az ismeretlenségbe” című részben az 1945 júliusában kelt versek a vonatutat írják le, miközben a történelemből és a gyermekkorból ismerős, szeretett tájak – Gyulafehérvár, Déva, Segesvár stb. – suhannak el. Ezek emlékezetes képeket idéznek fel, éles kontrasztba állítva a múltat a jelennel. A végállomás a Szamara és a Volga torkolatánál fekvő Szamara (1935–1991 között Kujbisev) városa. A második fejezet, a „Levelek édesanyámhoz” a kujbisevi fogolytábor mindennapjait eleveníti meg. 1946 áprilisától novemberig tizennégy, édesanyjának címzett versbe foglalva írja le a körülményeket, melyeket rajzai érzékletesen festenek le: ismerteti a munkát, a szállást és az étkezést. Ami a levélíráson kívül értelmet ad a mindennapoknak, az a megtalált istenhit, a bibliaolvasás, az orosz, majd német nyelvtanulás, az imádság, valamint az emlékezés (írás közben és éjjel gondolatban otthon jár, magyar városokban, újraélve a szeretteivel töltött időt). Leírja, hogy kórházba kerül, majd azt is, hogy egy papi írnoknak köszönhetően irodai munkát kap. Utolsó „levelében” arról ír, hogy az a hír járja, öt vagy hat nap múlva indulnak – haza?

Hozzá: A könyből származó lapon Petőcz az amerikai hadifogságban lévő Pataky Jóska emlékkönyvébe írt verse 1946 augusztusából.

Korabeli kissé viseltes félbőr kötésben.