A német és magyar nyelvű számlát Kenessey Albert „A kapaszkodó hajózásról” című székfoglaló értekezésének 1025 példányos kiadásához állították ki 12 forint értékben, melyet „az Akadémiának a könyvkiadásra szánt általános költségrovatából” kellett kifizetni. A mű az Eggenberger-féle akad. Könyvkereskedés (Hoffman és Molnár) gondozásában 1872-ben jelent meg, az Akadémia Értekezések a természettudományok köréből című sorozatában.

Arany János akadémiai pályafutása nem véletlenszerűen alakult, hanem a korabeli szellemi és politikai elit – különösen a Deák Ferenc köréhez tartozó „irodalmi Deák-párt” – tudatos stratégiájának gyümölcse volt. A döntéshozók benne látták azt a megkérdőjelezhetetlen tekintélyt, aki képes összefogni az újjászerveződő magyar kultúrát. Elismerésének rendkívüli mivoltát jelzi, hogy 1858. december 15-én egyetlen nap alatt választották meg az Akadémia levelező, majd azonnal rendes tagjává is. Bár a költő alkata szerint idegenkedett a közéleti szerepléstől és a hivatali kötöttségektől, a tisztséget családja pesti egzisztenciájának megteremtése érdekében, mély kötelességtudattal vállalta el. Hivatalnoki karrierje 1865 januárjában lépett új szakaszba a titoknoki kinevezéssel, amelyet 1870-től az intézmény főtitkáraként folytatott egészen 1877-ig. Munkavégzését az a precizitás és bürokratikus rutin jellemezte, amelyet még fiatalon, Nagyszalontán sajátított el. Nem csupán irányította az intézményt, hanem „szorgalmas robotosként” maga végezte el az aprólékos adminisztrációt is: leveleket iktatott, jegyzőkönyveket vezetett és költségvetéseket készített. Tevékenysége azonban messze túlmutatott a papírmunkán; kulcsszerepe volt az 1869-es új alapszabály kidolgozásában, amely évtizedekre meghatározta a magyar tudományszervezés irányát. Emellett tizenhétszer vett részt különböző tudományos és irodalmi pályázatok bírálóbizottságában, miközben 1864-ben a Buda halála című eposzával maga is elnyerte a rangos Nádasdy-díjat. A főtitkári évek alatt Arany folyamatos belső vívódásokkal küzdött. Eötvös József találó hasonlata szerint ő volt a „boglár az Akadémia kalpagján”, aki fényével emelte a testület rangját, miközben ő maga gyakran érezte tehernek a hivatali fogságot. Hosszú ideig szigorú takarékossággal készült arra, hogy visszavonulhasson szülővárosába, Szalontára, ám ezt a vágyát a sors kegyetlenül kettétörte: lánya, Juliska 1865-ös halála, majd unokája nevelésének kötelezettsége végleg az akadémiai székhez és a biztos jövedelemhez láncolta. 

1 fol., 1 beírt oldal, Arany János autográf rájegyzésével és aláírásával. A kézzel kitöltött nyomtatványon 5 krajcár értékű okmánybélyeg. Hajtás nyoma. Nagyon jó állapotban.