A Petőfi-szobor terveit és a megvalósítására való felhívást először Reményi Ede fogalmazta meg a Pesti Napló lapjain, 1860 december 9-én. A szoborhoz kellő összeg elsősorban Reményi Petőfi-hangverseny-turnéjából folyt be. 1865-beny Reményi kérvényezte a Helytartó Tanácstól, hogy engedélyezzek "a Petőfi Sándornak Pesten, mint a dicső költő főműködési helyén emelendő szobor érdekében egy szoborügyi intéző bizottság alakítását." Erre az engedélyre a költő forradalmár múltjára való tekintettel természetesen nem került sor, egészen a kiegyezésig 1867-ben. A bizottság elnöke maga Reményi Ede lett, alelnöke Tóth Kálmán, pénztárnoka Lévay Henrik, jegyzője Reményi Károly. A bizottság további tagjai: Arany János, ifj. Emich Gusztáv, Feleki Miklós, Greguss Ágost, Gyulai Pál, Hajós József, Heckenast Gusztáv, Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Királyi Pál, Kubinyi Lajos, Lendvay Márton, Orlai Petrics Soma, Ráth György, Rónay Jácint, Sárkány József, Szász Károly, Szentkirályi Mór, Szokoly Viktor, Than Mór, Tolnay Lajos, Tóth Lőrinc, Török József és Vadnay Károly. A szobor elkészítésével Izsó Miklóst, majd Izsó '75-ös halála után Huszár Adolfot bízták meg.

A leleplezési ünnepségre 1882. október 15-én került sor. Az elnöki asztalnál foglalt helyet Tisza Kálmán miniszterelnök, Ráth Károly főpolgármester mint a szoborbizottság alelnöke, mellette Jókai Mór, az ünnepi szónok, illetve a kormány tagjai, akadémikusok, az irodalmi társaságok képviselői és más jeles küldöttek. A főváros fellobogózva ünnepelt, a szobor talapzatán 104 koszorúval. A díszebédre az újjáépített Pesti Vigadóban került sor. Ezen díszebéden való részvételre jogosít fel az alábbi, tintával számozott, 18-as számú jegy. A jegyen látható Petőfi ábrázolás szerepelt a lelplezési ünnepségre szóló meghívókon is.

Méret/Size: 12×8,5 cm

Rózsa 0.