Balogh István levele a [Világ Krónika ?] szerkesztőségéhez Petőfi halálával kapcsolatosan

A Vasárnapi Ujság 1860–1861-es, Pákh Albert által kezdeményezett Adatok Petőfi halálához című cikksorozata kiemelkedő mérföldkő volt abban a folyamatban, ahogyan a magyar sajtó a közönséghez fordulva próbálta összegyűjteni a költő eltűnésével kapcsolatos szemtanúi beszámolókat. Ebben a szilárdan élő Petőfi-kultuszban gyökerezik Balogh István 1888-as keltezésű levele is, amely híven szemlélteti a kiegyezés utáni aktív rekonstrukciós törekvéseket.

Balogh – a Világ Krónika című illusztrált hetilap 7. számában megjelent írásra reagálva – levelében egy korábbi bérlője, az 1875-ben elhunyt Nagy László egykori 1848/49-es honvéd és takácsmester elbeszélését közvetítette. A beszámoló szerint Nagy László ott volt a segesvári ütközetben, és a saját szemével látta Petőfi elesését: állítása szerint a költő – aki aznap nem katonaruhát viselt, és a csata reggelén még hevesen beszélt valakivel – a kukoricás szélén rogyott össze egy kardcsapás alatt. A szemtanú úgy tudta, hogy a költő nem halt meg azonnal, de később a lovasok és ágyúk annyira összetaposták, hogy felismerhetetlenné vált. Nagy László és társai csak késő éjjel merészkedtek elő a kukoricásból, hogy a magyar tábor után menjenek. A levélíró a történet hitelesítésére és kiegészítésére részletes életrajzi adatokat is megadott a takácsról és arra ösztönözte a szerkesztőséget, hogy keressék meg a takács fiát, a Csángó Tanítóképzőt végzett Nagy Sándort, aki valószínűleg Zala megyében tanít, mert tőle további értékes adatokat, sőt az apa hagyatékában fennmaradt esetleges iratokat vagy Petőfi-relikviákat is szerezhetnének.

A levél átirata: 

„Tekintetes Szerkesztőség! / Miután a Világ Krónika 7ik számában Petőfi szomoru végzete elő fordul, vagyok bátor az alábbiakkal kiegészíteni ugy 1872 évi April 24-tül 1875 évi April 24-ig egy Nagy László nevü takács mester lakott az általan szinte bérben bent lak házamban (miután nekem csak a földekre volt szükségem) mesterségét folytatván ki is 1848/49 iki honvéd volt, többször elbeszélte nekem a szabadság harcz szomoru lefolyását mert mind mondá nagyobbára részt vett benne, ott volt a Segesvári ütközetben, látta Petőfi el estét, csak hogy ő oly formán adta elő, hogy Petőfy a kukoricás szélén kard csapás alatt rogyott össze, de rögtön meg nem halt, hanem később lovasok és ágyuk tiporták össze úgy annyira hogy a szemtanu állítása szerint allig fölismerhető volt, mert mind Nagy mondá néhány magával azon kukoricásba menekült, ő ugyan gyalog volt és csak késő éjjel midőn a zavar szünt jöttek elő és mentek a magyar tábor után, azt is mondta Nagy hogy Petőfy nem volt az nap katona ruhában sőt az nap regvelén mind a Segesvári csata volt távol látta Petőfyt hogy erőssen beszélt, az emlitett Nagy Lászlónak Nagy Sándor nevű fia van a ki években midőn nálam lakott a Csangói tanittó képzőben tanult, ugy hiszem valahol Zala megye területén van állása s nézetem szerint jó volna a lapokban felhivni az iránt hogy az apátol vannak ő néki ugy hiszem ha már nem tehát jó emlékei mert azon apa ki fiát tanittói pállára nevelte lehetetlen hogy oly nagy fontosságu történelmet neki többször el ne beszélte volna mert az apa 1875 tavaszán elhalt az emlitett fiu pedig akkor már az utolsó képzését végezte. Ő is többször megfordult nálam, Nagy László azt is mondta hogy az 50-es években Pécset álnév alat tartozkodott mesterségét folytatta és ott meg is nősült, meg is özvegyült, gyermekük ot nem votl és csak az után jöt föl Zala megyében és itt ujra nősült üzletét folytatva több községben lakott 2 fi és 1 leány gyermeke marat, mégnem Pozvában Zala Egerszeg mellet befejezte sokat hányatott életét, a fiu általam jól ismert, abbul az időbül mikor itt laktak itélve egész jó ember válhatott belölle bár hol van, de annyi bizonyos hogy az emlitett Petőfy ügyben sok jót és szépet mondhatna, de valószínű hogy az öreg Nagy tul valami iratok is léteznek nála mert egyet nekem is föl mutatott az öreg Nagy állitása szerint Petőfy egy honvéd baka ???. Öregnek mondom Nagy Lászlót mert a sír Keresztén 67 van irva – vegül bocdánatott kérek soraimmal való alkalmatlankodásomért de annyi bizonyos hogy Nagy Sándor ha elő kerül és nyilatkozik a kor évedett ??? a tettett nagyra becsuli. / Maradok a Tht. szerkesztöségnek alázatos szolgája / Balogh István

A „Petőfi halála” elnevezéssel ellátott kézirat a neves Vasberényi-gyűjteményből származik (No. 499). Borítékkal, Vasberényi Géza rájegyzésével. 

Papír, 2 fol., 4 beírt oldal, aláírással. A leveleken hajtás nyoma és apró szakadások. Tiszta, szépen olvasható kézirat.